A kezdetek...avagy miért lettem műkörmös?!
Arra gondoltam, az első bejegyzésem szóljon a kezdetekről. Sokszor felteszik nekem a kérdést, "miért lettél körmös?" Rólam csak nagyon kevesen tudják, én divattervező szerettem volna lenni. Gyerekkori álmom volt ruhákat rajzolni, tervezni. Már az óvodában is míg más gyerekek napocskát,felhőt rajzoltak én hercegnőket és mindig nagyon aprólékosan kidolgoztam a ruhájukat :) Az iskolában sem volt ez másképp, és mivel kiemelkedő rajztehetséggel sorra nyertem rajzversenyeket, így nem volt kérdés hogy bizony csakis ruhaipari szakközépiskolába megyek továbbtanulni. Felvételiztem több helyen is, viszont megvolt a fejemben az az egy iskola, ahova mindenáron szerettem volna felvételt nyerni. Több szakon is indítottak osztályt így jelentkeztem mindre, de egy olyan osztályt indítottak ahova a legnehezebb volt bekerülni, a művészeti szak. 30 embert vettek fel oda, és többfordulós rajz és kreativitás felvételi volt. Mivel az összes fordulón sikeresen túljutottam, így már csak imádkoztam hogy ott legyen a nevem a felvételt nyertek között. És ott volt ... :)
Sajnos már az 1. évben "elvették a kedvem" a tanárok, ugyanis azt mondták ebben a szakmában két lehetősége van az embernek érvényesülni, vagy jókor van jó helyen és van ismerettsége..vagy ha kimegy külföldre. Hát ezt így 14 évesen nem volt annyira jó hallani, de mára már mindegy is. Azóta itthon is több lehetőség van, akkoriban valóban nehéz volt. De tény, 4 évig emelt óraszámban tanultam rajzolni, tervezni, az érettségi tantárgyak mellett,így ezt most tudom kamatoztatni :)
És akkor térjünk a körmözésre, elnézést a kitérőért. Borzasztóan rágtam a körmeim egész gyerekkoromban. 14-15 évesen viszont már nagyon zavart, de nem bírtam letenni ezt a rossz szokást. Elkezdtem a drogériákban kapható műanyag tippeket megvásárolni és felragasztgatni, de persze az nem volt egy életbiztosítás. Belenyúltam a táskámba és már repültek is szanaszét :) Szüleimnél nagynehezen, de kikönyörögtem és elmehettem egy műkörmöshöz aki egy szolid francia tip porcelán körmöt csinált nekem. Emlékszem tisztán, ott ültem a szépségszalonban és csodáltam azt a légkört, irigyeltem az ott dolgozókat. A fodrászt és a körmöst is. Magába szippantott az a millő, ahogy bemennek és egész nap szépítkeznek az emberek a kezeik alatt. Ők kiélhetik a kreativitásukat és közben jókat beszélgetnek, csacsognak. Megtetszett maga a műköröm építési folyamat is, ahogyan köt a porcelán, az az illat stb. szóval teljesen magával rántott a szépségszalon atmoszférája :) Mivel én mindig is csajos lány voltam tőlem amúgysem állt távol ez az egész és én elhatároztam,hogy veszek porcelánport, liquidet és megpróbálom magamnak megcsinálni a körmöm úgy ahogyan láttam(persze mai műkörmös szemmel, fogom a fejem!) :). De képzeljétek, sok sok gyakorlás után, de már a szalagavatónkra és a ballagásra jópár osztálytársamnak megcsináltam a körmét és akkor már annyira szerettem, hogy én 100%-ig tudtam, MŰKÖRMÖS LESZEK és ezzel szeretnék foglalkozni.
Érettségi után egyből elvégeztem az Elite Cosmetix Kft. (crystal nails) Kéz és lábápoló, műkörömépítő okj-s képzését, a bizonyítványom 98%-os lett. Nagyon élveztem és eléggé kitűntem a gyorsaságommal, kérdezték is az oktatók, hogy "ugye nem most csinálod először?". Azoknak akik azt gondolják ez az iskola csak abból áll, hogy megtanulunk körmöket lakkozni üzenném, hogy nagyon kemény elméleti vizsga várt azokra, akik akkor vizsgáztak. Anatómia, bőrgyógyászat, ortopédia, anyagismeret stb. orvosok is jelen voltak a vizsgán és sokan meg is buktak, akik fél vállról vették. Sokan nem gondolnak bele, hogy ha munkám során nem ismerek fel egy bőrbetegséget, vagy megvágom egy cukorbeteg vendégem lábát, esetleg nemtudom hogyan kezeljem, kivágok egy általam másnak ítélt bőrelváltozást, akkor akár annak halálos következményei is lehetnek, és engem azonnal feljelenthetnek! De erről, majd egy másik bejegyzésben fogok írni.
A szakmám megszerzése után, mivel gyors voltam és magabiztos, következő hónapban már sikerült is elhelyezkednem egy szépségszalonban :) Azóta eltelt 10 év ...